S u p e r n a t u r a l.
Megstiel darabka, szponzorálta: Ady bácsi. Angst, hurt/comfort (de leginkább csak hurt).
{ Meg félholtan esik a vérpocsolya mellé. Bordája alatt hordja csonka, torz lelkét, miként más a nap melegét. }
Undok, füstös tűz-cafatokban
Hullott reád a nyomoruság
S az iszonyat, ez a vad husáng,
Veri búsan lelked tetőjét
S félek, hogy eloltja a fájást,
Óh, fájás, fájj tovább és jobban.
A hangja egyre kétségbeesettebben hullik vissza rá az égbolt végtelen tükréről. Csillagmilliók néznek vissza rá komolyan, érdektelenül.
- Angyalok! Hát ezek vagytok! Hát ezek vagytok mind!
Megtörten zuhan vissza a néma emlékek közé. Bakancsa sártól és vértől tapad a földhöz, a farmer gyenge lábain zsoltár-csomókban csüng. Fagyos tenyerét szívéhez szorítja, szorítja, mintha ma minden élet elfogyna, mintha ma még a Halál is kegyelemért fohászkodna.
- Clarence!
A kiáltás suttogássá törpül, apró neszekké, melyeket csak arra járó vándor-lelkek hallhatnak. Meg félholtan esik a vérpocsolya mellé. Bordája alatt hordja csonka, torz lelkét, miként más a nap melegét. Csontjai üvöltve fájnak, mosolya mégis egy bukott angyalé. Egy démoné, aki helyre akarta hozni a világot. Egy nőé, aki olyat szeretett, aki sohasem lehetett az övé. Talán még az univerzum másik oldalán sem.
- Clarence, figyelj. Te voltál az unikornisom. Te voltál az angyal, aki megmutatta, hogy nem csak a sötétség létezik, hogy lehetek más is, lehetek jobb is.
Törött csuklójára helyezi testsúlyát, hogy még egyszer felnézhessen az égre, felnézhessen a Mennybe – hátha, csak egy pillanatra is, megpillantja a fekete tollakat, az ismerős fényeket. Ha ott is lenne, akit keres, a szemébe csurgó vértől nem látná. Az ilyen mocsok eltakarja még a pislákoló reménysugarakat, a lüktető szerelmeket is.
- Clarence, a fenébe is. Te voltál az, aki megmutatta, hogy még szerethetek, hogy még én is szerethető vagyok.
Neked a tűzvész már az élet.
A félrevert harangos napok,
Kínok, tébolyok és haragok,
Végső szándék, hamvadás-hajnal
S jaj neked, ha elfogy a fájás,
Lobogj, égj, fájj, mert másképp véged.
- Castiel. Itt vagy még? Köszönöm az emlékeket.
Azok a leírások. Azok A Leírások, a jelzők, mind, az egész, kirázott a hideg, fájt, nagyon, jaj. Pedig azt hittem már kihevertem a Megstiel gyönyörű fájdalmait.És most neked hála ismét kedvet kaptam Adyt olvasni.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam :)
Köszönöm, hogy írtál! :)) Nem, a Megstiel sajnos olyan dolog, amiből nem lehet kiheveredni :/ Ady pedig jöhet mindig! :P Köszii a kommentet, ari vagy. :)))
Törlés