Éhezett

T e e n  W o l f.
Egy rövidke angst a városi éjben lopakodó Derek Hale-ről.

{ Győzött; a vérfarkas csendben szaladt az éjben, szaladt, rohant. Már nem küzdött a belsőjében ordító démonokkal. Éhezett. }

Miért nem érted?

Egy kétéves versikém, melyről később kiderült, hogy ütemhangsúlyos is :').

A hátterében egy plátói szerelem áll. Visszagondolva nem is tűnik olyan rossznak, hogy végül nem lett semmi.

{ Gyenge erőd vonzott vadul, / Hiányod csendjén törtem át; / Szívem tőled nem szabadul, / Sötétben is téged lát. } 

The sound of mist

Kaptam egy díjat a kedves blueeyesgirl-től (*ölelget*), amit egyszer már megkaptam Lotus-tól (*szintén ölelget*) is; akkor csak hozzászólásban volt hozzá bátorságom, most viszont megpróbálkozok a kitöltésével is. (hátha.)

Jó szórakozást, let the show begin.

A bejegyzés címe pedig [ebből] a dalból szökött meg

- Blogger? - Jelen!

Most akkor élek, halok, mindkettő vagy egyik sem? (ikszelje be a megfelelőt.)

Rövidke helyzetjelentés, miért is voltam távol, és miket is forgatok a fejemben.

Él, és jól van

T e e n  W o l f.

Nincs mentségem arra, hogy miért nem jött majdnem két hónapig friss; így mentegetőzés helyett fogadjátok szeretettel ezt a kis Sterek ficet, mely talán aprócska, de annál édesebb.

Spoiler a 4. évad fináléjához, a jelenet ugyanis ekkor játszódik.

{ A dzsekire és a pólóra vastagon rászáradt a vér, szövetük még a halál illatát hordozta. Stiles megdermedt egy néma, hosszú percre, mikor emlékei átrágták magukat tudatán. }